Allegra Rose de Bellemare

~ TELJES NÉV: Allegra Rose de Bellemare
~ BECENÉV: Allegra, Legra, Rose, Roz, Ro
~ KOR: 17 és ¾
~ NEM: Nő
~ FAJ: Vérfarkas
~ SZÜLETÉSI HELY: Canada
~ SZÜLETÉSI IDŐ: 1989. január 15.
~ CSALÁD:
- apa: Joseph de Bellemare-él, Védelmező és ügyvéd
- anya:Mrs. de Bellemare( Rose Luna)
- testvér(ek):Nincs

~ Első átalakulásom: 16 és fél évesen
~ Bevésődés: Még nincs


~ ELŐTÖRTÉNET:
Hát ha már mesélnem kell magamról, akkor csak a lényeget mondanám el. Méghozzá azt a mesét, amikor bekerültem a falkába. Mondhatni az életem, csak akkor kezdődött el.

Semmi, de komolyan semmi kedvem nem volt ma idejönni. De most komolyan, nem is nagyon értettem minek kellett jönnöm. Apa meg volt nélkülem is. Meg aztán, még mindig igen nagyon haragszok rá, amiért nem mondta el mi vagyok, és igen jogos a dühöm…Azzal a bökkenővel, hogy veszélyes ha ideges vagyok, vagy ha felmérgelem magam. Ezért is volt jó, hogy megtanultam azt a nyugtató relaxációs gyakorlatot, még annak idején a karate órán.
Visszagondolva, bár ne mentem volna bele, mindenfajta harcművészeti órába…Akkor lehet, most nem itt tartanék…Ha anya élt volna…Ha élt volna, nem hiszem, hogy engedné ezt apának. De nem élt. Ő meghalt, és nem hozhatom fel a témát, még magamban sem…Azzal nem csak magamnak, de apának is ártanék. És lássuk be, azt kivételesen nem szeretném.
A kocsi lassan gördült be egy felhajtóra. Sose jártam még itt, pedig nem egyszer voltam már ebben a városban. De minden nap tanul valami újat az ember. Ahogy kiszálltunk a terepjáróból megigazítottam a farmerem és a pólóm, a sálamat a nyakamban ki sem felejteném. Az a védjegyem. Mondhatjuk annak, igen. A hajam fürtökben omlott a vállamra és a hátamra, csak úgy ahogy szokott. Akár ki is vasalhatnám, de nem látom sok értelmét, tönkre tenni a hajamban. Bár néha jó…Nagy levegőt vettem, majd édesapám mögött beléptem a házba.
Szép-szép, nem mondom, de nem az Én ízlésemnek. Valahogy a kissé természetesebbet és modern ötvözést, jobban kedvelem. Nem véletlen, hogy a szobámban is ékeskedik egy fa. Ohh igen, ott nő, még időtlen idők óta. Jó nem vagyok ilyen öreg, még csak 17 és ¾ éves vagyok. Nemsokára 18. De mit értem el vele? Semmit…
Hatalmas sóhajt követően léptem be egy nagy terembe, aminek a közepén egy nagy kerek asztal volt. Akár csak Arthur király udvarában. Körbe állták, akár csak a kerekasztal lovagjai, sajnos a páncél és a kastélyt idéző díszletek nélkül nem lehet olyan jól elképzelni, nekem még is ment. A képzeletem az, amire mindig is hagyatkoztam. Behunytam a szemem, majd mélyet szippantottam a körülöttem sokasodó illatokból. A legerősebb, egy nőé volt. Szőke, kissé hullámos haja tükrözte eleganciáját, füstös sminkje pedig sok mindent elárult róla. De az előítéletek nem szépek, és Én nem ítélkezem, csak ismeretség után. A szemeiben volt valami melegség, ami megfogott. Sajnos a kelőnél tovább bámultam, ezt apám is észrevette és elém lépve, tett egy kisebb főhajtást, majd bemutatott és a szőke nő, közölte, hogy Én leszek a legújabb védelmező a falkájában.
Mondhatni itt kezdődött el az életem. Az életem, amit most is élek. Az igazat megvallva, Farkas vagyok. Samantha bandája igen kedves és hamar betudtam illeszkedni. Azt viszont sajnálom, hogy édesanyám nem érte meg ezt a pillanatot. Akár csak az apám Ő is védelmezője volt a falkának.

Nagyjából ennyi lenne, az érdektelenebb részt nem szívesen regélem el, de tekintve, hogy nem sok minden derül ki rólam…Elmesélem a gyerekkorom és az átváltozásom történetét.

1989. január 15-én születtem. Ez volt az év leghidegebb napja. Természetesen, hogy nekem akkor kellett születnem. A korházba vezető utat eltorlaszolta a helyről lezúduló hatalmas hókupac. Nem haladt a sor, és már csak percek kérdése volt, hogy megszülessek.
Ekkor még úgy tudtam, hogy egy mentő helikopter jött értem és vitt be a kórházba…De mint utólag kiderült, édesapám vitt be. Átváltozott, édesanyám a hátára ült, és amilyen gyorsan csak tudott bevitte a kórházba. De ennyire ne szaladjunk előre.
A kórházba érés után, alig 15 perccel megszülettem. Nem kis öröm voltam a szüleim számára, pláne azután, hogy édesanyámat meddőnek mondták az orvosok Igazi csodának számítottam….Nálunk legalábbis.
Két nappal később azonban édesanyám életét vesztette. Kiderült, hogy belső vérzése van és ezt az orvosok nem vették észre. Édesapám a kezében tartva, hajolt anyám teteme fölé és búcsúzott el tőle, megígérve neki, hogy olyanra nevel, amilyenre mindig is vágyott édesanyám és hogy semmiben nem fogok hiányt szenvedni. Azt mesélték, hogy amikor megláttam édesanyámat hangos sírásba kezdtem. Alig tudtak lenyugtatni. Hogy megéreztem-e, hogy édesanyám meghalt?- lehetséges, nem tudom.
A kivizsgálások után és az 1 hét letelte után, mivel makk egészséges voltam hazaengedtek. Apám nevelt fel. Egyedül, ami lássuk be egy férfinál igen nagy teljesítmény.
Sose voltam elkényeztetett, nem is akartam az lenni. Apám nem is engedte volna. Amit kértem megkaptam, de ellenszolgáltatás fejében. Apámmal megegyeztünk, hogy eljárok mindenféle harcművészeti órákra, cserébe, ami szeretnék megkapom. Könnyű alkuvolt. Mindenfélére jártam, capuera, karate, judo, vívás, úszás, íjazás, aikido, jio-du, ju-jitsu, kobudo-jaido, és még sorolhatnám. Mindet imádtam és a tanulás mellett igen könnyen mentek. A háztartás vezetést is Én végeztem míg apám odavolt. Minden második héten magamra hagyott, amikor már iskolába kezdtem járni. Előtte felfogadott egy dajkát.
Az évek szépen szaporodta mögöttem, de még nem értem el semmit az életemben. Bűntudatom volt, hogy nem tehetek semmit az apámért. Bezzeg Ő azt mondta, hogy sok mindent adtam neki, és ha a szemeimbe néz látja benne édesanyámat. Ez mind szép és jó, de nem elég.
Nem voltam egy beteges gyerek, de egyik nap belázasodtam. Magas lázzal küldtek haza az iskolából. Apám persze nem volt otthon, hisz páros hát volt, Ő Forks-ban tartózkodott. Így magamat láttam el. Bevettem 3 lázcsillapítót, jeges fürdőt vettem, de nem segítet. Kénytelen voltam felhívni apám, hogy jöjjön haza.
Pár órán belül meg is érkezett. Nem akartam, hogy hazajöjjön, és miattam ne tudjon dolgozni…Ő persze már tudta mi bajom, és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, csak nyugodjak meg. Ő és anya is volt ilyen beteg, még is túl élték.
Azon az estén legszívesebben lekapartam volna magamról a bőrt. Égetet, de szó szerint. Majd meg őrültem, végül megtörtént. Átváltoztam. Egy szép nagy szürke farkassá. Semmi extra, de Én tetszettem magamnak. ÉS apám is megdicsért, milyen szép nagyra nőttem. Egyet sajnáltam, hogy anyám ezt nem láthatja.
Ezek után apám mindent elmondott a farkasokról és a falkákról. Azt is elmondta melyik falkába tartozunk és hogy mi a feladatunk.

Akkor még nem értettem, de mára már minden világossá vált: A feladatom a falka védelme, és köteles vagyok teljesíteni az Alfa minden parancsát, kérdések és megkérdőjelezések nélkül.

~ JELLEM: Ésszerűen, józanul gondolkodik, türelmes, békés, de persze ha olyanja van tud bunkó is lenni, bár a falkán belül soha nem kezdeményezne semmi ellenszenvet.
Általában kifejezéstelen arccal szemléli a világot, és nyugalma, békessége nem csupán a látszat. Könnyen megkedvel akárkit, teljesen mindegy, hogy melyik fajba tartozik. Néha viszont, amikor kihozzák a sodrából, eluralkodik rajta a düh, de még tombolás közben is képes ésszerűen gondolkodni. Szigorúan betartja a szabályokat.
~ KINÉZET: Átlagos magassággal áldott meg a sort, és persze átlagos testalkattal. A hajam hol barna, hol vöröses és esetlegesen szőke. Ez attól függ, mikor milyenre festem be. Általában kiengedve hordom loknijaim, vagy pedig copfba kötve. Ritka eset amikor kivasalom. Szemem szürkés-földes, de manapság inkább szürke.
Ruhákban a szűk farmert és a szűk pólókat szeretem. Cipőben csak és kizárólag bokacsizmát hordok, igen nagyon ritka eset, amikor sportcipőt húzok. Ez mondjuk csak edzéskor szokott előfordulni.



~ Mit szeret: Sütizni, lovagolni, vívni, harcművészeti órákra járni
~ Mit nem szeret: Pókok, kígyók és horror filmek
~ Hobbik: Harcművészetek, vívás, íjászkodás, sütés