Christian Crusader

Chris;;

Nagyon szép, érdekes előtörténetet alkottál, amiért nagy, nagy dicséret jár. Kimondottan tetszik, hogy szakaszokra bontottad, s azokat a részeket taglaltad. Mindent meglehetett tudni a karakteredről amit kell, a többit pedig fedje homály.
A kinézetet ugyan egy kicsit kevéslem. ám a jellem az bőven kompenzálja, így nem maradt más hátra, minthogy: ELFOGADJAM a karakterlapot.

Nyomás játszani!

ui: egy avifoglalást és falkaválasztást azért még ejts útba a játéktér előtt.

~ TELJES NÉV: Christian Crusader
~ BECENÉV: Chris
~ KOR: 18
~ NEM: fiú
~ FAJ: vérfarkas
~ SZÜLETÉSI HELY: Dublin, Írország
~ SZÜLETÉSI IDŐ: 1988.május.25
~ CSALÁD: Mindegyikük vérfarkasként él, kisebb nagyobb konfliktusok között de Chris jól megvan a szüleivel és testvérével.
- apa: Eric Crusader
- anya: Ingrid (Lawrence) Crusader
- testvér(ek): Michael Crusader

~ Első átalakulásom: 2003. április.6


~ ELŐTÖRTÉNET:

Tizennyolc éve már, hogy Dublin egyik legeldugottabb klinikájában megszülettünk. A nevem Christian Crusader és igen azt mondtam megszülettünk. A sors egy ikertesóval áldott meg, mellesleg pont a tükörképem személyében. Bár amikor azt hittem van tükörképen sosem gondoltam volna, hogy Michael-nek hívják majd. Nekem személy szerint nem okozott gondot, hogy a szobám, egy másik emberrel kell megosztanom, sőt szerintem mindketten örültünk a másiknak. Gyerekkorunkban folyton egymás nyakán lógtunk, szabad percünk csak akkor volt, ha éppen éjjel pihentünk. Pihentünk? Á dehogy! Emlékszem hat évesek lehettünk, amikor anya és apa elvitt minket az uszodába.Határozottan élveztük a dolgot, össze-vissza vizeztük a másikat. Egymás bénázását figyelve kuncogtam egy párat azonban meg is lett érte a dorgálás a szülők részéről. Igazság szerint nem mondanám magam jobbnak nála ebben a korban, hiszen mindketten a másik baklövésein nevetgéltünk úszás közben.
Ha mondhatok ilyet, akkor Michael volt az egyetlen, aki megértett és elégé közel állt hozzám úgy a jó, mint a rossz pillanatokban is. Nála jobb testvért soha életemben nem kívánhattam volna.


Nem mondanám, hogy mindketten örültünk annak, hogy iskolába kerültünk, hiszen a gyerekkori barátaink valahogy nem voltak velünk együtt. Más iskolába jártak, ami szerintem most így felnőtt fejjel belegondolva nem is volt nagy probléma. Új kislányokat és kisfiúkat ismertünk meg, akik néha összekevertek minket. Például ha Michael tett valamit és én nem tudtam róla, mert éppen mással voltam elfoglalva engem büntettek meg helyette, de ez alól ő sem volt kivétel. Egymás gaztettei után megittuk a büntetések legmérgesebb italát a másik helyett, közben semmit sem szólva, hogy a másik tette, nem pedig az amelyiket büntetik.
Kilenc éves korunkra valahogy sikerült abba hagynunk a rosszalkodást, így sem a szülők sem mi nem kaptunk dorgálást érte. Az első szerelmem, mert sajnos az is becsúszott tizenkettedik életévemre lehet bejegyezni. Michael-el véletlenül ugyanazt a bájos kislányt szemeltük ki és amikor beszélni kezdtünk a másiknak róla kiderült az igazság. Ketten nem szerethetjük ugyanazt a lányt, ezzel ő is tisztában volt. Tervet eszeltünk ki, ha már szeretni nem szerethetjük akkor eljátszunk vele valamit. Mivel minden porcikánk hasonlított és semmi sem volt ami megkülönböztetne minket a nevünkön kívül, egyik nap Michael a másik nap én loptam a kislánytól csókot. Dorothy Wennellnek hívták, a maga módján kedves lány, akit mi ketten szépen kihasználtunk. Bár nem voltunk mi mindig ilyen galádak a lányokkal szemben, ahogy nőttünk egyre többet okosodtunk és kitanultuk azt is, hogyan és mit tegyünk egy lánnyal. Az elcsábítás technikái határozottan jól mentek, egyszer aztán úgy határoztunk, hogy zenélni fogunk és igyekszünk a lehető legjobban megtanulni a választott hangszeren. Nekem a gitár jutott, neki meg a zongora, ez is csak húzással és szerencsémre most ő húzta a rövidebbet. Persze nem állítom, hogy titokban nem nyafogtunk a szüleinknek, hogy vegyenek még egy zongorát és gitárt, mert mindketten egyszerre szeretnénk játszani összhangban. De nem. Apa rendíthetetlenül kiállt az igaza mellett és azt mondta elég ha egy hangszer van, majd felváltva használjuk és kész. Nem tehettünk mást, minthogy tűrtünk és szenvedtünk.

12 éves kortól 16 éves korig :

Persze én nem csak a zenének éltem, 13 évesen döntöttem el, hogy fotográfus leszek vagy valami ahhoz hasonló. Valahogy senki sem hitt bennem, még akkor sem amikor megkaptam az első fényképezőgépemet, de én nem adtam fel. Igaz nem lettem valami nagy szám, de nálam jobban senki sem tudta megváltoztatni az egyszerű képeket.
Ami életem során a legnagyobb gondot okozta az a titok volt, amiről egész 15 éves koromig nem tudtam. A szüleink eltitkolták előlünk, hogy mik vagyunk és honnan jöttünk vagyis ők honnan jöttek. Hiába neveltek ízig-vérig írnek, mégsem voltam az, anya amerikai volt apával együtt és csak elköltöztek Írországba, hogy csak ketten legyenek távol a rokonainktól. Mostanra már értettem, hogy a nagyiék miért nem tudnak meglátogatni minket. A világ másik földrészén voltak, Amerikában. A titok amit még emlegetni is rossz egy kicsikét az az, hogy a szüleim vérfarkasok és teliholdkor míg mi pihentünk az ágyban kedvükre szaladgálhattak vérfarkasként az egyik közeli erdőben. Amikor elmondták még viccnek vettem ezt az egészet, hogy lehetetlen hiszen csak a mesékben léteznek vérfarkasok.
Tévedtem, ez csak akkor derült ki, hogy igaz és tényleg léteznek vérfarkasok miután belázasodtunk Michaellel és megkaptuk az általam emlegetett lehetetlenséget. Mi is vérfarkasok lettünk, ami kezdetben zavart, mert azt sem tudtam, hogyan kéne kezelnem ezt az egészet.
De hála a szülői törődésnek és odafigyelésnek én sem maradtam buta kis vérfarkas. A szüleim nagyon lassan tanítottak minket, egyszer majdnem a vesztem lett a lassúságuk. Egy hegyes fogúval is találkoztam fotózás közben amikor a természetet próbáltam megörökíteni. Mondanom sem kell amikor rám villogtatta azokat a hegyes fogait azt hittem eltévedt szegény és valami jelmezbálon lenne a helye.
De azok a zavaró illatok igazán nem voltam valami kellemesek amit magából árasztott, plusz a hullaszag, ami mindennél elviselhetetlenebbnek tűnt.
A szerencse volt ami megmentett, a szüleim és Michael időben indult el keresni, hiszen ha a fotózásról van szó jellemző rám, hogy elfelejtek haza menni. Ebédidő volt, így megérte engem keresni. A vámpír mert a szüleim szerint az volt, elmenekült, úgy tűnt nekik fontosabb az életem mint egy vámpír üldözése. Megbüntettek, mert valamivel kordában kellett tartani a folytonos csatangolásaimat az erdőben. Csak az iskolába mehettem és azon kívül sehová.


Minden boldogságnak egyszer véget kell érnie. Így történt meg egy nap, hogy a szüleim elhatározták elhagyjuk Írországot és a nagyiékhoz költözünk akiket csak képeken láttunk. A repülőn utazni jó volt, csak azt bántam, hogy mindent Dublinban hagytam, a legjobb barátok hiányoztak főleg. Furcsán hangozhat, de én ki nem állhattam Forkst, pedig semmit sem vétet nekem, biztosan csak annyit, hogy nem Dublin volt. Michael azt mondta Dublin mániás vagyok és addig nem fogok nyugodtan élni míg vissza nem kapom a régi életem. Azt hiszem tévedett, az idő kellett ahhoz, hogy megszokjam az új helyet, ami azt illeti egy év nem valami kevés, sőt túl sok volt. Hiszen egy év alatt úgy a szüleim agyára mentem mint másokéra.
Mondjuk azokéra akik barátságot kötöttek velem ez idő alatt. Elviselhetetlen voltam, csakis az volt jó amit magam csináltam és szó szerint utáltam azokat a kedves szavakat amiket velem szembe használtak. Persze eltelt már két év és örömmel jelenthetem be, elmúlt a honvágyam, senkinek sem okozok gondot, még a falkának sem amihez idő közben úgymond csatlakoztunk.
Egy dolgot megtanultam, ha egyedül vagy és folyton kötözködni próbálsz így vagy úgy de meghalsz, ha csoportban élsz az a tuti, hiszen van kire számítanod. Nos igen, egy fokkal mondhatni elviselhetőbb lettem, a láthatáron meg most nincs veszély, ami fenyegetne engem.

~ JELLEM: Christian többszörösen összetett személyiség, az érem két oldalához lehet hasonlítani, mert van egy jó oldala és egy rossz. A kedves, törődő és érzelgős felét ami általában lenni szokott eddig mindenki megkedvelte, ha meg nem akkor mindig újra próbálkozott. Az álmait sosem adja fel, ezért néha megesik, hogy zavarodottá és bizonytalanná válik döntéseivel szemben.
Hogy szó essék az érem sötét feléről, Christian tud féltékeny is lenni és ezáltal a legapróbb félreértésekből hatalmas vitát csinál. Ezt a felét próbálja elnyomni magában, hiszen még ő sem szereti a saját gonoszkodásait. Általában mindenkinek próbál megfelelni, de néha nem tud és ez folyamatosan frusztrálja őt.
~ KINÉZET: Mint minden férfi Crusader-nek Christiannak is vörös haja van és kék szeme, mondhatni ez a két dolog amit kedvel magában. Alkata izmosnak mondható rá nem jellemző a,,gyenge ficsúr” megnevezés. Magassága 1.87 cm.

~ Mit szeret: A rock zenét minden mennyiségben, a családját, a fotózást.
~ Mit nem szeret: Az eperrel kapcsolatos dolgokat főleg.
~ Hobbik: Első sorban a gitározás és a fotózás.